Az idei Ünnepi Könyvhét egyik legjobban várt alkotása Darvasi László Neandervölgyiek című regénye, egy háromkötetes monumentális alkotás, amely a magyar irodalom kiemelkedő teljesítményeként jelenik meg. Az 1700 oldalas nagyregény 1908-tól 1957-ig ível át, és a XX. századi magyar történelem viharait mutatja be egy alföldi mezőváros és lakóinak sorsán keresztül.
A regény helyszíne, bár konkrétan nincs megnevezve, erősen támaszkodik Törökszentmiklós képére. Darvasi itt született és nőtt fel, gyermekkori emlékei, valamint a város környékén található Almássy-kastély szolgáltak inspirációul a történet helyszínéhez. A szerző számára Törökszentmiklós az otthont jelenti, és a regényben megjelenő kisváros ennek a szülőföldnek a fiktív mása. Darvasi maga is utal erre, amikor elmondja, hogy gyermekként még látta a régi, békebeli városképet, a polgári házakat, az üres zsinagógát és a mozikat. A könyvben köszönetet is mond Törökszentmiklósnak.
A cselekmény középpontjában több család két-három nemzedéke áll, akiknek sorsán keresztül tárul fel a magyar történelem számos tragikus eseménye. A szereplők között találunk grófot, cselédet, tanárt, papot, rabbit, fényképészt, boltost és sok más karaktert, akik mind a maguk módján küzdenek a történelem viharaival. A regény részletesen bemutatja a korszak társadalmi és politikai változásait, a vidéki Magyarország átalakulását.
Darvasi nagy figyelmet szentel olyan traumatikus eseményeknek, mint Trianon, a világháborúk, a holokauszt és az 1956-os forradalom. Különösen megrázó a zsidó közösség sorsának ábrázolása. A szerző érzékletesen írja le azt a folyamatot, ahogyan a város zsidó polgárait fokozatosan kiszorítják a közéletből, majd gettóba kényszerítik őket. A deportálás és a haláltáborokba vezető út leírása a regény egyik legmegrázóbb része.
A mű stílusa rendkívül változatos. Ötvözi a realista ábrázolásmódot a fantasztikus elemekkel. Visszatérő motívum például egy különös, ekhós szekér, amely a szerző korábbi művére, A könnymutatványosok legendájára utal. Az elbeszélésmód váltakozik a hagyományos narráció, az esszészerű elmélkedések és a riportszerű leírások között. Darvasi gyakran használ álmokat és látomásokat is a történet gazdagítására.
A regény nem csupán történelmi tabló, hanem mély filozófiai kérdéseket is feszeget az emberi természetről és a civilizáció állapotáról. A cím – Neandervölgyiek – is erre utal, sugallva, hogy a modern ember technikai fejlettsége ellenére morálisan és mentálisan még mindig primitív szinten áll. Ezt a gondolatot a regényben szereplő grófi kert és a benne álló puttó szobor párbeszéde is kiemeli.
Darvasi regénye pesszimista képet fest az emberi természetről. A mű világában gyakori a brutalitás, a nők elleni erőszak és az alkoholizmus. Az író szerint a történelmi katasztrófák után mindig marad egy kevés az emberi kreációkból, ami aztán újra felépíti a régi rendszert.
A Neandervölgyiek nyitott befejezéssel zárul, ami arra utal, hogy a történet folytatódhat. Darvasi szerint olykor beáll az a helyzet, hogy egy történetet, bár még koránt sincsen vége, már nem szabad tovább írni.
Összességében a mű egy gazdag, sokrétű alkotás, amely Törökszentmiklós inspirálta fiktív kisvárosból kiindulva fest átfogó képet a XX. századi magyar történelemről és az emberi létezés alapvető kérdéseiről. A regény nem csupán a múlt eseményeit dolgozza fel, hanem azok máig ható következményeit is vizsgálja, így téve aktuálissá és elgondolkodtatóvá a történetet a mai olvasók számára is.
Fotó: Gulácsi Zsuzsanna; Forrása: Darvasi László Facebook-oldala
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre!
